Egy féreg kikerült egy papból a papokból, Szerkesztő:12akd/ortodox szentek

Mai csodák
Szeptember[ szerkesztés ] Szeptember 1. Az indikció kezdete Octaviánus római consul Kr. Ezzel a Római Birodalom egyeduralkodójává lett.

Én, Kocsi Csergő Bálint, a reformata vallás kiérdemesült és elbocsátott tanítója és prédikátora, később néhai Bottyán János tábornok regimentkáplánja, most a semminél is kevesebb földönfutó, közeledvén a két nagy kaszához: ik évemhez, már nem kívánok emlékezni.

A kutyáról vennék példát, mint ahogy az sohasem megy vissza az elkapart csontért, én is úgy hagynám magam mögött egész elmúlott életemet.

Negyven prédikátor

Saját akaratomból sohasem fognék tollat, hogy leírjam a prédikátorok szenvedéseit, melyeket negyven évvel ezelőtt kiálltunk Pozsony és Komárom, Lipótvár és Theáté várbörtöneiben, kanyargós hegyi utakon szamarak hátára kötözve, a nápolyi kikötő vaskötélsodró műhelyeiben és a gályák padjaihoz láncolva. Nekem emléknek elég cestal féreghajtó macskáknak a gályarabok bélyege nyakszirtem alatt, égő fáklyák fekete ütései a testemen.

A világ ne akarjon tőlünk további szolgálatot, érje enterobiosis tabletták, amelyek beveszik a tenger mélyéről felvetődő halottainkkal, véres poroszkálásunkkal Kaprakotta szikláin, a börtönfalra szegezett és ritkaságképpen mutogatott bilincseinkkel.

Elég volt, mindenképpen elég volt. De főtisztelendő Séllyei István úr, szuperintendensünk és atyai barátunk a halálos ágyán megesketett minket, fiatalabb egy féreg kikerült egy papból a papokból, hogy leírjuk a történteket akkor, amikor egy féreg kikerült egy papból a papokból nemzedéknyi idő már kiigazított minden elfogultságot.

Már ott is, még kezemben érezve Séllyei kihűlő kezét, reménykedtem, hogy én a többieknél hamarabb hátamra fekszem és kinyújtózom a halálban, és másra hagyatik, hogy újra átélje szenvedéseinket. De Alistali György, Simoni Péter, Köpeczi Balázs, akit Hallernek is neveztek, Bátorkeszi István meghalt, Simonides Jakabnak már a hamvait is kiásták a jezsuiták a besztercei vártemplomból, és a városon kívül az eretnekek árkába vetették.

Steller Tamás megvakult, egyházunk nagy reménysége, az Ultrajectumban és Cambrigiában iskolázott Otrokócsi Fóris Ferenc hittagadó lett.

Tartalomjegyzék

Így hát én maradtam utolsónak, magam is öregebb már, mint az a haldokló, kinek kezébe az esküt letettem, az én lámpám körül lebegnek az igazságukat keresők árnyai, tőlem várják védelmüket a rágalom és gyalázkodás lapjai ellen, melyekkel a jezsuiták újra beborították a világot.

Nem választhattak volna nálamnál gyöngébb védőt. Két óra van éjfél után, üldözőkről álmodván felriadtam álmomból, egy pohár vizet ittam, sokáig álltam kamrám kövein, és nem tudva rászánni magam, hogy újra lefeküdjek, átjöttem ide a kancelláriába.

Nehéz dolog a régiség elhagyott omladékai között keresgélni és megtalálni a kívánt igazságot. Annál nehezebb lesz vizsgálódnom, mert messze vagyok a tractuális és superintendentiális leveles táraktól, a nevezetesebb eklézsiák jegyzőkönyveitől, a magános és közönséges könyvesházaktól. Csak magamra hagyatkozhatom.

Sohasem képzeltem, hogy emlékezetemet ennyire kirabolja az öregség, hogy kegyelemszámba megy, ha egy pillanatnyi fény megvilágít majd valamilyen felejthetetlennek gondolt arcot vagy vidéket. Ősz hajamat csavargatom tépelődve, és keresgélem a szavakat. A harag és a harci vágy, mely a némákat is ékesszólóvá teszi, ifjúságomban engem is gyakran elborított minden fohászkodás nélkül, de most már elmúlt tőlem. Egyetlen reménységem, fiam meghalt, és német földben van eltemetve, ezek után nevem fennmaradása sem érdekel.

  1. Az Ótestámentumban Ábrahám álmodik, a próféták látásai se egyebek álmoknál.
  2. Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben | Digitális Tankönyvtár

Örömöt az írásban nem találok, mint egyesek, akikről hallottam, hogy a betűt sem ételért, sem italért el nem cserélnék. Nekem, hogy ne dobjam el a tollat, gyakran emlékezetembe kell idéznem, hogy ajándékéveimet élem, és Isten nem azért hagyott életben, hogy egy darabig még rossz fogaimmal kenyeret egy féreg kikerült egy papból a papokból húst marcangoljak, hanem hasonló munka vár rám, mint azokra, akik egy elvonult nagy hadsereg táborát elbontják, és visszaadják a mezőt a zöldellő füveknek.

Sietnem kell az írással, régi gazdám, Bottyán János generális meghalt a tarnaörsi táborban, és őseihez takaríttatott, úrnőnk is halálán van, második férje, Palochay György hitbuzgó katolikus, nem sokáig fog megtűrni a birtokon, hónom alá kell venni a holmimat, és indulnom tovább.

Navigációs menü

Talán Hosszúpályi, régi legációs falum befogad majd, legalábbis ezt üzenték. Előveszem a bőrkötésű emlékkönyvet, és megpróbálom végre leírni, ami már hosszú idő óta forog a fejemben, szédülést és hányást okozva.

egy féreg kikerült egy papból a papokból bél férgek

Tegnap hiába próbálkoztam, de az utóbbi nap az előbbinek mestere, hátha ma többre megyek. Ez a falu, mintha csak egész Magyarország történetét kívánta volna utánozni, hol eltöröltetett a föld színéről, hol feltámadt. Századunk elején Kara Musztafa katonái égették fel, minden puszta lett, csak a Kápolna-tó mellett maradt meg egynéhány romba dőlt téglafal, lakóit rabszíjra fűzték, és elvonszolták. Kócs cudarságra, lappangásra jutott, mint a bagoly, földesura Enyingi Török Bálint nyílt levelet bocsátott ki, melyben hatévi adó- és szolgálatmentességet ajánlott fel azoknak, akik letelepszenek a faluban, de nem talált jelentkezőket.

egy féreg kikerült egy papból a papokból korbféreg betegség

A jövevényeknek tizenhárom portát jelöltek ki, földünk vége felnyúlt a Vértes dombjaira, a kövek gyakran bennszakasztották a gyatra faekéket. A házakat sárból vert kerítés fogta körül, ez nem óvott meg minket sem a töröktől, sem az adószedő császári biztosoktól, a falu kimondhatatlan szegénységben, egyik napról a másikra tengette életét. Apám, Csergő István is egy féreg kikerült egy papból a papokból nélkül való jobbágyember volt, olyan sok gyerekkel, hogy az asztal minden sarkán ketten-ketten ültünk.

Mint testvéreimre, énrám is az ő egyszerű sorsa várt volna — a föld tartott volna el és fogadott volna magába —, de tízéves koromban beleestem egy fűbe dobott kaszába, az éle elvágta a bal kezem összes mozgatóinait, és egész életemre használhatatlan nyomorékká váltam. Hogy valami kenyérről gondoskodjon, apám erőit meghaladó áldozattal beíratott engem a kócsi triviális, vagyis elemi iskolába.

Úgy gondolkodott, hogy ha a nemesi ifjak a harctéren keresik a dicsőséget, hátha Isten segítségével nekem jut majd hely a közpályákra törekvők között: pap, rektor vagy ügyvéd leszek.

Megmutatja a bor, kiben mi lakik. Megmutatta kicsoda, micsoda. Megmutatták neki, hol csinálta az ács az ajtót.

Valaha messzehangzó jó híre volt iskolánknak, alapos képzést adott, példának okáért fennmaradt Süle jobbágy emlékezete, aki latin beszéddel köszöntötte földesura vendégét. Egyházunk reménységei, eljövendő superintendensek tanítottak itt, de régi nagy tanítóink eloszoltatván, Niamesny Dávid került a rektori székbe.

M. | Régi magyar szólások és közmondások | Kézikönyvtár

Ha mint a szajkók elmondottuk, amit ránk vetettek, megdicsértettünk. A rektor különben sem engedte, hogy a magunk feje után menjünk, vallástanból és filozófiából még a kérdéseket is a szájunkba rágta, a feleleteket csak akkor tanította meg nekünk, mikor már minden kérdést hibátlanul ismertünk és fel tudtunk mondani.

A nő bogár hallgatott.

Más tudományokból sem sokat épültünk, csak recitáltuk Xerxest, hogy majdnem egymilliónyi fegyveres népét megverték a görögök, akik alig voltak egynéhányan hozzá képest, de sohasem hallottuk ennek a csodának az okát. Tanultuk a Szent Históriában, hogy első és második Nabukodonozor, Cyrus és a rómaiak pusztították a zsidókat, akik minden fejedelem ellen pártot ütöttek, de a rektor nem mutatta meg a zsidók természetében nyomorúságuk okait.

Délután, míg a rektor kint aludt a méhesben, nekünk meg pincét kellett ásnunk vagy szőlőt kötöznünk a számára, beosontam az osztályterembe, és elloptam a tékáról valamelyik könyvet, a pápai főiskola és a külföldről hazatért diákok drága ajándékait.

Elrejtettem, aztán ruhám alatt hazavittem, otthon egy kivájt tökbe öntött kevés olaj fényénél görnyedtem fölöttük. Legjobban hitünk bajnokairól szerettem olvasni.

Navigációs menü

Kálvin elhivatásáról, amikor a Párizs főterén elégetett hitvalló csöndes halálát látta, vagy amikor megtagadta a parázna genfi főuraktól a szentségeket. A mi fejedelmeinkről, akik fegyverrel a kezükben újra és újra visszaadták a protestánsoknak régi szabadságukat. Mikor utolsót lobbant a kanóc, avas szaggal töltve el szobánkat, elraktam a könyvet, és felmásztam a lócára. Köröttem már mindenki az álommal viaskodott, forgolódott és nyögött, a sötétségtől megnyugodott házi kígyó újra zörögni kezdett a falban.

egy féreg kikerült egy papból a papokból milyen paraziták fertőződhetnek meg

Én nem bírtam elaludni, béna kezemet, mint egy gyereket a mellemre öleltem, és nyitott szemmel folytattam a hitvallók útját; a barna földfestékkel beeresztett mestergerendán és a hézagos deszkákon fenséges lovasok vonultak át, Bethlen őrtüzei égtek az ostromlott Komárom alatt, Huszár Gál Anaxius naszádosokat tartóztatott fel a Dunán, és meggyőző beszédeivel a reformáció híveivé avatta őket. Bár egy gyereknél természetes lett volna, én magamat sohasem láttam köztük, erre még a sötétben sem mertem gondolni, miért éppen az én nyomorult testemet és mindennapos, közönséges lelkemet választaná céljaira Isten?!

Hétévi tanulás után tizenhét társammal együtt végvizsgára bocsáttattam.

Mai csodák

Engem a rektor nem sokra becsült, a könyvlopásokról ugyan nem tudott, mert mindig sikerült visszacsempésznem a polcra, de óráin egy féreg kikerült egy papból a papokból, érthetetlen szavakat dünnyögtem magam elé, csak akkor tértem magamhoz, amikor hajamnál fogva felrántott, és ami a legfőbb bűnöm volt: a grammatikai versekben is eltévedtem néha. Mégis, mint jóindulatú ember megígérte, ha sikerrel teszem le a vizsgát, odavesz iskolaszolgának maga mellé, fizetést ugyan keveset ad, alig egynéhány forintot, de a község alamizsnájából, templomtisztogatásból, gyertyaöntésből megélhetek.

egy féreg kikerült egy papból a papokból archons elme paraziták

Ennél többet nem kívánhattam, lemondtam apám nagyralátó tervéről, hogy pap vagy tanító legyek, beértem annyival, hogy könyvek között múlnak el majd napjaim.

Mivel a mester mindent a vizsga sikerétől tett függővé, úgy tanultam rá, hogy most a sorsom forog kockán. A vizsgán összegyűlt a presbiteri testület, és Pápáról is vártunk egy cenzort.

Fontos információk