Élő szervezet,

Organizmus. Élő szervezet, élőlény. | Kutyatár | Kézikönyvtár

A legkisebb olyan biológiai rendszert pedig, amelyik más élő rendszerektől függetlenül képes fennmaradni, bioszférának nevezzük.

Organizmus. Élő szervezet, élőlény.

Bioszférából csak egy, a földi bioszféra ismert, de feltételezzük, hogy máshol is létezhet lásd: asztrobiológia. Az élő szervezetek a létezésük során a következő jellegzetességeket mutatják e jellegzetességek egyben szerepet játszhatnak az élő és élettelen közötti vékony határ meghatározásában : Autonómia: egy rendszernek képesnek kell lennie az önállóságra, azaz a saját szervezetének önálló fenntartására.

Anyagcsere: az élő szervezetek a környezetükkel folytatott anyagcsere következtében képesek a szervezetüket felépítő anyagoknak újraelőállítására, és a saját anyagaik közötti biokémiai reakciók segítségével az anyagcsere viszonyait állandóan újratermelik autopoiézis.

  • Eszközöket bélférgesség
  • Férgek kezelése gyermekeknél

Ennek eredménye a szervezetük autonóm fenntartása. A környezetükből felvett tápanyagok átalakításai során energiához is jutnak; ez az energia szükséges a biokémiai folyamatok lezajlásához és számos más életműködéshez is. Az anyag- és energiaátalakítások nyomán az élő szervezet a saját maga fenntartásához szükséges információkhoz is hozzájut.

Szervezet (biológia)

Élő szervezet kémiai anyagátalakítások során felszabadult energia egy része hőenergiaként elvész az nem hasznosítható másra, egyedül a test melegítésére. A saját test felépítésében és energianyerésre már nem hasznosítható hulladékanyagokat az anyagcsere folyamán az élő szervezetek kiiktatják magukból kiválasztás. Az anyagcsere biokémiai reakcióinak irányai és sebességei változhatnak bizonyos határok között, de az anyagok áramlásának alapvető szerkezete nem módosulhat. Az anyagcsere sebessége bizonyos körülmények között szinte észrevétlenre lelassulhat; ilyenkor látens életről beszélünk, amely a megfelelő körülmények között aktív anyagcserére képes visszaváltani.

Egyes állatok például békafajok képesek rendkívül alacsony hőmérsékleten lelassítani, utána pedig újraindítani életfolyamataikat, viszont a folyamat egésze során élőnek tekintendők. Ezt úgy teszik, hogy a tápanyag oxidációjának exergonikus reakcióit az élő állapot fenntartásához szükséges endergonikus folyamatokhoz használják fel.

Tartalomjegyzék

Élő állapot alatt értendő a mechanikus munka kivitelezése, a molekulák koncentrációgradienssel szembeni transzportjaa bonyolult vegyületek szintézise. Élő szervezet lehet kijelenteni, hogy a tűz nem élő, hiszen minden tüzelőanyagának oxidatív energiáját kibocsátja mint hőt. Nem azonos magával az anyagcserével, de a biológiai anyagcsere élő szervezet azokat az életműködéseket, amelyek epifenoménje az élet maga.

Állandóság és változékonyság variabilitás : mivel a darwini kényszer alatt áll egy élőlény, ezért tudnia kell alkalmazkodni, különben a környezeti változások miatt elpusztul.

Az állandóságot az anyagcsere biokémiai hálózata adja, de ennek folyamatai bizonyos határok között változhatnak. Az élő szervezet és a változékonysággal függ össze az élő szervezeteknek az a képessége, hogy a környezet hatótényezőit detektálni képesek azaz ingerek hatásai érik őketezekre jellegzetes válaszreakciót is tudnak adni, vagyis ingerlékenység et mutatnak. Az ingerlékenység éppen az anyagcsere-reakcióik bizonyos mértékű eltolódásait és az életműködéseik olyan mértékű megváltozásait jelentik, amelyeket az élő szervezet még elvisel tolerál.

Az élő szervezetek azonban az ingerlékenységük ellenére mégis megőrzik önazonosságukatvagyis homeosztázis uk van. Az élet csak addig áll fenn, ameddig a szervezet homeosztatikus. Amint a környezet hatótényezői olyan intenzívekké válnak, vagy olyan tartós hatásúak, hogy a rájuk adott változások már az önazonosság megőrzését fenyegetik, akkor a hatótényezővel való kölcsönhatás már nem inger, hanem stresszora rá adott belső választ nem ingerület, hanem stresszválasz.

Ez a stresszválasz a szervezet önépítő képességét kimerítheti, így ha a stresszor hatása továbbra sem szűnik, a szervezet elpusztulhat megszűnik élni, mert elveszti homeosztatikus képességét. Előfordulhat azonban élő szervezet is, hogy a stresszor hatására vagy a stresszválasz következtében az élő szervezete egy másik homeosztatikus állapotba jut, és ezt a másik állapotát képes megőrizni ez a krónikus betegség állapota.

"élő szervezet" szinonimái

Bár sokan és sokszor vélték úgy, hogy az élő szervezetek önreprodukció ja, azaz szaporodása mint az élő szervezetek alapvető életműködése szükséges az élet létezésének megállapításához, a valóságban a reprodukció magának az életnek sem nem szükséges, sem nem elégséges feltétele.

Számos élettelen jelenség például a bozóttűz is képes magához hasonló jelenséget produkálni és azt terjeszteni is. Másrészt viszont az élő öszvér vagy a hangya egyed nem képes szaporodni. A reprodukció csak az egyedek fölötti élő szervezet önmegőrződéséhez szükséges, az egyedi szervezetek életéhez nem; ez azt is jelenti, hogy az élet és a biológiai evolúció egységei nem azonosak. A fogalomalkotást nehezítő tényezők[ szerkesztés ] Nyelvfilozófiai értelemben: Könnyen összekavarhatók a meghatározásban az élet és a lét fogalmak jelentése.

Kulturális értelemben: Nem minden kultúrának van olyan kifejező nyelvi szóhasználata ahol e két fogalom élet és lét jelentésükben elkülönülnek. Önmagukban az egyes életjelenségek élő szervezet élő szervezet megfelelőképpen az életet.

élő szervezet

Ezért az élő szervezetek táplálkozását szigorúan specifikusan kell meghatározni, az nem pusztán anyag- és energiafelvétel. Komplexitás bonyolult összetettség : lényeges faktor, de nem esszenciális. Az élővilág evolúciója során nagyon gyakori volt az egyes szervezetek leegyszerűsödése, főleg akkor, ha a funkcióik egy részét más szervezetek elvégezték helyettük például élősködők, szimbionták.

hogyan felrobbant a vastagbél otthon a test előkészítése a parazitáktól való tisztításhoz

Növekedés és fejlődés: a kristály is képes tömegében növekedni, mégsem élőlény. Még a minőségi élő szervezet sorozata a fejlődés sem csak az élő szervezetek vagy biológiai rendszerek sajátossága, élő szervezet egyetemesnek látszó jelenség lehet fejlődik például a körülöttünk levő világegyetem is.

Információtartalom: ez sem csak az élők specifikuma, hiszen minden természetes folyamatnak van információs aspektusa. Viszont az élő szervezetek anyagcsere-reakciói sokkal több információt hordoznak, mint a nem élő rendszerekben zajló folyamatokéi.

Az élet definiálásánál esetleg figyelembe kell venni azt is ez egy kérdéshogy az élet más formái nem-spontán alakultak ki vagy nem szén-alapúak — esetleg szubatomos vagy egyáltalán nem is anyagi alapúak. Ezen tényezőket figyelembe véve, az élet definíciójára azt lehetne mondani, hogy a különlegesen szerveződött anyagcsere, az állandóság és variáció képessége, sőt, ezek szervezett kölcsönös kapcsolata, a homeosztázis tűnik esszenciálisnak, ezen túl az információtartalom és a szaporodás szemiesszenciális tényezők.

Biológia-orientált definíció[ szerkesztés ] Az élőlények sajátos biológiai molekuláris komponensekből állnak, úgymint szénhidrátoklipideknukleinsavak és fehérjék.

  • Organizmus. Élő szervezet, élőlény. | Kutyatár | Kézikönyvtár
  • Fehér parazita
  • Férgek és paraziták készítményei emberben

Mind energiára, mind kémiai anyagra, mind információra szükségük van az élet fenntartásához. A kémiai anyagok átalakításaiból nyerik az élő szervezetek a saját anyagaikat is; az anyagátalakításuk energiát szabadítanak fel vagy nyelnek el. Élő szervezet egy sejtből kell, hogy álljanak, élő szervezet csak a legalább ilyen komplexitású rendszer képes homeosztázisra és ingerlékenységre az életműködések fenntartása mellett.

Homeosztázissal rendelkeznek, vagyis a rájuk ható környezeti tényezők változtató hatásai ellenében megőrzik az önazonosságukat ha azok nem haladnak meg egy kritikus értéket. Kémiai megfontolások[ szerkesztés ] A földi élet szén alapú. Szerves vegyületeink szén alapvázat tartalmaznak.

Navigációs menü

A szén tárgyhoz kapcsolódó különlegességét olyan tulajdonságai adják, mint a viszonylagos gyakoriság, a kis atomméret, illetve legfőképpen az a jellegzetessége, hogy négy vegyérték-elektronjának köszönhetően rendkívül változatos módon képes - önmagával, élő szervezet számos más kémiai elemmel és vegyülettel - kémiai reakcióba lépni, stabilis vegyületeket alkotni. A szénhez való kémiai hasonlóság miatt a szilícium alapú élethez fűznek nagy reményeket.

Egyéb meghatározások[ szerkesztés ] Néhány elmélet olyan élő szervezet tekinti az élőlényt, mely önszervező: a saját anyagainak átalakításai úgy vannak szervezve az anyagcsere reakcióhálózatában, hogy képes legyen a felvett tápanyagokból állandóan gyártani a saját felépítő vegyületeit, és azoknak a segítségével tartja fenn a homeosztázisát. Az élő rendszer továbbá potenciálisan képes magához szervezettségben hasonló homeosztatikus lényt létrehozni, azaz potenciálisan képes önmagát reprodukálni de ez nem abszolút kritériuma az életnek.

Tartalomjegyzék

Bár az belfereghajto tea szervezetek is disszipatív hőenergia-szétszóró rendszerek, azonban nem tévesztendők össze a csak disszipatív rendszerekkell. A következő élő szervezet jelentek meg: Francisco Varela és Humberto Maturana meghatározása szerint melyet Lynn Margulis is használt az élőlény egy önálló, önreprodukáló, vízalapúlipid - fehérje burokkal rendelkező, szén anyagcserés, nukleinsavval replikáló fehérje kiolvasó rendszer, amely minden felvett tápanyagból saját magát építi autopoietikus.

A belső negatív visszacsatolásokat egy magasabbrendű pozitívvá átalakító rendszer tekinthető élőlénynek. Ez a meghatározás az élet és az evolúció egységeit összekeveri. Stuart Kauffman: Az élet olyan önálló ágens, vagy multi-ágens rendszer, mely képes továbbszaporítani magát és legalább egy termodinamikai körfolyamatot véghez vinni.

Élő szervezet Pirsig: Az élet egy olyan rendszer, mely próbálja maximalizálni jövőbeli lehetőségeit, azaz olyan döntéseket hozni, melyek a jövőbeli lehetőségeinek tárházát a lehető legszélesebbre változtatják.

"élő szervezet" szinonimái:

Az élet egy rendszer, mely az energia áramlásával az entrópiát negentrópiává változtatja. Ez a megfogalmazás önmagában kevés, mert számos élettelen nyílt rendszer is képes erre.

  1. "élő szervezet" szinonimái
  2. Ez egy olyan szemléletmód, ami a tudományos gondolkodás folyamataival összeegyeztethető.

A nyílt rendszerek a környezetük terhére növelhetik a saját rendezettségüket negentrópiájukat. A fogalmi meghatározás bonyodalmai úgy kerülhetők meg, hogy a természet jelenségei közül az életet körülhatárolni tudjuk az életkritériumok segítségével: azok a rendszerek mutatnak életet vagyis azok az élő, biológiai rendszerekamelyek ezeknek a kritériumoknak megfelelnek.

Az élet megközelítése[ szerkesztés ] Az életkritériumok olyan állítások, melyek logikai eszközként segítenek abban, hogy egy vizsgált rendszerről eldönthetjük, hogy élő biológiai rendszer-e, vagyis hogy jellemző-e rá az élő állapot vagy sem.

Lényegileg az élőkben megtalálható legvégső közös jellemzők, amelyeknek helyes kiválasztása és lehető legnagyobb pontosságú megfogalmazása feltehetőleg az elméleti biológia egyik legfontosabb alapja.

Korábban életkritériumoknak az életjelenségeket gondolták. Ezek azok a megnyilvánulások, amelyek valamilyen módon a tudomásunkra jutnak az élő szervezetek működéseiről, amelyek megjelennek a számunkra.

Ilyenek a mozgás, a táplálkozás, a légzés, a kiválasztás, a növekedés, az ingerlékenység, a fejlődés, a szaporodás. Ám az életjelenségek száma és milyensége is a megfigyelés módjától függ, mert például az anyagcsere részfolyamatai szabad szemmel nem figyelhetők meg; a többi életműködés estében is egyszerű megfigyeléssel csak a felszínig tudunk hatolni.

A problémát tovább bonyolítja, hogy az élőnek nem kell az összes életjelenséget egyszerre mutatnia ahhoz, hogy élő állapotban levőnek tartsuk; például a nyugvó állapotú növényi mag nem mozog, még a légzése is oly minimális lehet, hogy esetleg észre sem vesszük; a növekedés csak potenciális képesség, mert az éppen nem növekvő, sőt, csökkenő szervezet is még lehet élő.

A fejlődés csak hosszabb időtávon élő szervezet történő szemléléssel tűnik fel a megfigyelőnek. Még különösebb státuszú ebből a szempontból a reprodukció vagy szaporodás : ez maga nem szükséges feltétele az életnek hiszen például az öszvér és a dolgozó méh egyedek nem szaporodnak, de élő szervezet a reprodukcióra képes élő szervezetek is rendszerint csak bizonyos időnként mutatják ezt a működést, de közben is élnek.

Helyesebbnek tűnik tehát az életjelenségek egyike-másika vagy összessége helyett más kritériumokat keresni az élő állapot létének megállapításához. Az első csoport alkotja az abszolút életkritériumokat, a második csoport pedig a potenciális életkritériumokat jelenti. Az abszolút májméregtelenítő kiegészítés a következők lehetnek: Az élő rendszernek inherens módon vagyis belső sajátosságaikból fakadóan egységnek hogy néznek ki a kerekesférgek parazitái lennie.

Ez azt jelenti, hogy a rendszer tulajdonságai nem rakhatók össze egyszerű addícióval a részeinek tulajdonságaiból, mert a rendszer lényege az elemei közötti nemlineáris kölcsönhatásokban van. A rendszernek biológiai anyagcserét kell folytatnia. Ez nem pusztán anyagok felvételét és leadását, valamint átalakítását jelenti, hanem azt is, hogy eközben a szervezet saját kívülről fel nem vehető anyagait a rá jellemző arányokban, időben élő szervezet térben előállítja, sőt, akár gyarapíthatja is, miközben az anyagátalakítások kémiai elektromágneses energiával is ellátják, és az anyagátalakítások során a rendszer azokat az információkat is forgalmazza, amelyek az önirányításához szabályozásához és önszerveződéséhez szükségesek.

A sajátos módon szervezett biokémiai reakcióhálózatok egyes vagy sorozatos reakció katalizáltak és szabályozottak. Az élő rendszernek inherensen stabilisnak kell lennie; vagyis reagálni kell tudnia a környezetének hatásaira ingereire ingerületi folyamatokkal, de ezenközben nem vesztheti el önazonosságát.

A sejtmagot burkoló kettős membránon nagy pórusok vannak, amelyeken át anyagok szabályozottan cserélődhetnek a sejtmag és a körülötte levő citoplazma között. Prokarióták[ szerkesztés ] A prokarióták két elkülönülő birodalmat képviselnek: az ősbaktériumok és a valódi baktériumok csoportját.

Azt az inherens reagálóképes stabilitást nevezik az élő esetében homeosztázisnak. Ha azonban a környezeti hatás igen intenzív vagy túlságosan hosszú ideig tart, akkor az már esetleg nem inger, mert a válaszként a vizsgált rendszer stabilitása veszélyeztetetté válik; ekkor a környezeti hatás a stresszorés a reá adott szervezeti válasz a stresszválasz. A stresszor közvetlen vagy a saját stresszválasza közvetett hatására az élő rendszer vagy átbillen egy másik homeosztatikus állapotba és abban stabilisan létezik, hiszen a nyílt rendszereknek több stabilis egyensúlyi állapota is lehetségesvagy megszűnik az eredeti homeosztázisa egy másik stabilis állapot megtalálása nélkül; ez esetben a élő szervezet megszűnik élő lenni, elpusztul, meghal.

Az élő rendszernek rendelkeznie kell olyan alrendszerrel vagy alrendszerekkel, amely ek a teljes rendszer keletkezése, létezése és működései számára hordoz nak információkat. Ilyenek: elsősorban az örökletes információt hordozó genetikai állomány az örökítő anyaga sejtek közötti kommunikációk rendszere főleg a élő szervezet és az idegrendszertovábbá a sajátot az idegentől megkülönböztető önvédő rendszer például az állatok immunrendszere.

Egy különleges életkritérium lehet a halál.

"élő szervezet" szinonimái:

Ugyanis csak az előzőleg élt szervezetek tudnak meghalni. Jelen tudásunk alapján a szaporítósejtek kivételével a testi sejtek előbb-utóbb kötelezően elhalnak, és az anyagaik a többi szervezet számára hozzáférhetőkké válnak. A szaporítósejtek révén az élővilágban az élet folyamatosan élő szervezet, de a testi sejtek bizonyos idő után elvesztik homeosztázisukat, és így elpusztulnak. A potenciális életkritériumok a következők: Az élő állapotú rendszernek rendelkeznie kell a növekedés és a reprodukció szaporodás képességével.

A növekedés a saját anyagok arányos gyarapodását jelenti. Élő szervezet autokatalitikus kémiai reakcióciklusok működése teszi lehetővé elsősorban, de vannak másféle reprodukciós vagy replikációs folyamatok is. A reprodukció is lényegében a növekedéssel összefüggő folyamat, csak itt a szervezet által termelt anyagok egy része térben el is különül az előd szervezettől.

élő szervezet

Az utód az előd által megkapja mindazon anyagokat, amelyek majd az utód életét lehetővé teszik. Ha történt reprodukció, akkor az előd ök és az utód ok összehasonlítása feltárja az öröklődés jelenségét: az utódok szerveződése lényegileg élő szervezet az elődökével.

Ám az átadott anyagok mégsem tökéletes másolatai az elődök megfelelő molekuláinak, ezért az utódok többé-kevésbé módosult változatai az elődöknek.

Mivel a szaporodáskor az inherensen változni képes anyagok adódnak át az utódokba, ez azt jelenti, hogy az öröklődés a szerveződés megőrzése mellett az örökletes változékonyság mutabilitás letéteményese is. Ennek az egyedek fölötti szerveződések fejlődése szempontjából van jelentősége: a populációk és társulások egyedeinek változatossága azt eredményezi, hogy az egyedeknek különbözők az esélyei az életben maradásra és a reprodukcióra.

Élő szervezet mutabilitás az oka a genetikailag rokon, de mégis többé-kevésbé eltérő változatok létezésére, az élő rendszerek változatosságára, az élővilág sokféleségére diverzitására. Ha adva vannak az öröklődő változatok, akkor az egyedek fölötti szerveződésekben lesznek olyan folyamatok, amelyek ezeket megkülönböztetik egymástól, válogatnak az eltérő típusok között. Ezek a természetes szelekciók. A magasabb hierearchiaszintű biológiai egységekben felléphetnek továbbá olyan folyamatok, amelyek változtatni képesek a különféle öröklődő változatok arányát véletlenszerűen vagy irányítottan.

A természetes szelekciók és a változatok arányát befolyásolni képes egyéb folyamatok működésének eredményeképpen az egymást követő nemzedékekben a különféle változatok összetétele változni fog. Ez a biológiai evolúció alapja. Az élő élő szervezet biokémiai alrendszerei[ szerkesztés ] Különböző sejtosztódási folyamatok Egy élő biológiai rendszer még a legegyszerűbb megjelenési formájában is legalább négy biokémiai alrendszer szerveződött összekapcsolódásából jön létre: Az anyagcsere kémiai reakcióciklusai egymáshoz kapcsolódva adják azt a "kémiai motor"-t, ami lehetővé teszi a biokémiai reakcióhálózat bővített újratermelődését növekedését autokatalitikus ciklusokkal; J.

Haldane; Gánti Tibor Ez a biokémiai motor élő szervezet disszipatív rendszeramely nem tudja a tevékenységét megőrizni folyamatos energiafelhasználás nélkül ugyanis működésének entrópianövekedése hőenergia formájában leadódik a külvilágba. A motor reakció-körfolyamatai teszik lehetővé, hogy a külső körülmények tolerancia határain belüli megváltozásai ellenére a rendszer megőrizheti önazonosságát. Ugyanis az összes alrendszer fő molekuláinak építőköveit: a foszfolipideket, az aminosavakat, a nukleotidokat ez a rendszer állítja elő a tápanyagok átalakításai során.

A rendszernek rendelkeznie kell egy konzervatív struktúrájú az anyagcsere reakcióiban részt alig vagy nem vevő információhordozó alrendszerrel, amit örökítőanyagnak mondhatunk.

Ez egy vagy több olyan speciális makromolekula, ami a nagyságánál fogva elegendő mennyiségű élő szervezet tartós információt hordoz a rendszer egészének működése számára: ez határozza meg a biokatalizátorok termelődését. Az a konzervatív molekula a mostani élővilágban a DNS az anyagcsere reakcióinak segítségével a saját mintájára saját magáról másolatokat készíttet, és így igen nagy mértékben változatlanul bekerülhet az utód sejtekbe is.

A biológiai rendszert közvetlenül a külvilágától elhatároló és egyben azzal össze is kötő határoló struktúra alrendszere. Ez olyan molekulákból áll, amelyeket szintén az anyagcsere biokémai reakciói hoznak létre, önmaguktól spontán összeállva körülveszik a biológiai egységet és ezzel azt a térben lehatárolják, de egyben lehetővé is teszik a tápanyagok és anyagcsere-köztitermékek metabolitok felvételét és a hulladékanyagok meg egyes metabolitok leadását.

Az élő sejtek esetében ezek a sejtet borító és a sejtek antihelmintikus profilaktikus szerek is megtalálható sejtmembránokmíg a soksejtű lények egésze esetében a bőrszövetrendszerilletve a kültakaró.

Az enzimek és más fehérjék jelentős része, az örökítő anyag DNS molekulái, az RNS molekulák jó része élő szervezet a membránok, a tokok vagy élő szervezet sejtváz komponenseihez kötődnek; ezért ezeknek az utódsejtekbe elosztódása azt is biztosítja, hogy e fontos biológiai molekulákkal az utód szervezetek is rendelkezni fognak. E legalább négy alrendszer bonyolult együttműködése egy olyan komplex kényszerfeltétel-együttest igényel, ami nélkül nem jöhet létre az élet.

E kényszerfeltételek számunkra is megnyilvánuló megvalósulása a struktúra. Az élők bonyolult kényszerfeltétel-rendszeri igénye magyarázza, hogy az a minimális struktúra, ami képes egyáltalán kivitelezni az élethez szükséges folyamatokat, a legprimitívebb prokarióta sejt. Úgy tűnik, hogy az élethez minimálisan szükséges gének száma és között lehet, ahogy a legegyszerűbb prokarióták működése alapján becsülik. Ezért nem lehet élőnek tekinteni a nem-sejtes felépítésű rendszereket, még ha azok bonyolult működéseket képesek is kivitelezni.

Ezért is nem élők például a vírusok és a szubvirális rendszerek prionokviroidokszatellitekmert nincs sejtes struktúrájuk és nincs önálló anyagcseréjük sem. A több biokémiai alrendszerből való élő szervezet már régebben is felismerték. Csak fenomenológiai és kolloidkémiai modell volt az Alekszandr Ivanovics Oparin által élő szervezet koacervátum modell, amely még nem tárgyalta a kémiai reakció-alrendszerek speciális kölcsönhatásait.

Ezt követően a nukleinsavak és a fehérjék gyarapodásának kölcsönös egymásra utaltságát állították a középpontba például Manfred Eigen hiperciklus modellje. Gánti Tibor biokémikus ismerte fel az anyagcsere biokémiai "motor"-jának kulcsfontosságú szerepét, majd hozzákapcsolta a fehérjék és a nukleinsavak polimerizációs reakcióit, azután a membránokat alkotó építőkövek létrehozását és működését is; így már belfergesseg embernel folyamatosan fejlesztette a kemoton modelljét.

Önszerveződés és autonómia[ szerkesztés ] Az élők a saját anyagaikat és az azok közti viszonyokat térben és időben állandóan és folyamatosan újra előállítják.

Fontos információk